Az októberi hosszú hétvége megmozgatja az ember fantáziáját. Szeretne minél több érdekes és izgalmas dolgot belezsúfolni a három napba. Megpróbáltam én is olyan programot kitalálni erre a hétvégére, ami tartalmaz kirándulást, gyönyörködést a természet szépségein, fürdőzést, látványosságot - egyszóval mindent, mit kívánni lehet az életben.
Csütörtökön fél kilenckor indultunk a Bükkbe - kicsit később mint ahogy terveztem, de hát nem siettünk sehova. Hatvannál felvettük Mónit is és kissé borongós de kellemes időben autóztunk Szilvásvárad felé. Útközben megálltunk Bélapátfalván, megnéztük a román stílusban épült ciszterci apátsági templomot és mellette a monostor romjait is.
Következő megálló már Szilvásvárad volt, ahol várakozásaimnak megfelelően rengeteg ember volt :) Úgy tűnik mindenki útra kelt a hosszú hétvégén és közülük sokan a Bükköt választották. Leparkoltunk és nekivágtunk az Istállós-kő 959 m magas csúcsán lévő Ősemberbarlangot megtekinteni.
Útközben gyönyörködhettünk a Fátyolvízesésben és az erdő sokszínűségében. Bár ősz van, csapadék hiányában eléggé kevés volt a Szalajka patak vízhozama. Elmentünk jó pár pisztráng nevelde mellett is. Egyre följebb haladva a hegyen a túrázók mennyisége nem csökkent de persze azért elfértünk. Lefelé jövet a barlangtól elkezdett szemerkélni az eső de nem áztunk el szerencsére. Kocsiba ültünk és immáron a bükkszentkereszti szállásra autóztunk. Némi forralt bor és sör elfogyasztása után pihenőre tértünk.
Másnap 9 körül indultunk Jávorkútra ahonnét is megkezdhettük az aznapra tervezett, hosszabb gyalogtúránkat. A nap hétágra sütött, nem volt se köd se pára így zavartalanul gyönyörködhettünk a kilátásban. Az útvonalunkon többször találkoztunk kisebb nagyobb túracsoportokkal. Sokáig a Bükk-fennsík tetejét jártuk, aztán Szentlélek után leereszkedtünk a völgybe, hogy Ómassánál ismét felmászhassunk Jávorkútra. Az utolsó szakasz nem volt hosszú viszont annál meredekebb de hát mindenki kibírta és jó érzés volt újra a csúcson lenni. És persze jólesett a végén beülni a kocsiba :). Vissza a szállásra és eltettük magunkat másnapra.
Utolsó nap már a hazautazás napja is volt egyben. Megálltunk Lillafüreden és megnéztük a Szent István barlangot.
Ez egy cseppkő barlang melynek 170 m-nyi része látogatható a turistáknak. A képek valószínűleg nem adják vissza azt a látványt amiben ott bent részünk volt, de remélem sikerül érzékeltetni, hogy milyen csodálatos dolgokra képes a víz a föld alatt, pár ezer év alatt cseppkőoszlopokat növeszt! Ezért aztán szigorúan tilos megérinteni azokat. A hatalmas álló és lógó cseppkövek látványa igazán varázslatos volt. Na meg persze a kürtőben alvó denevérek is! Kettőt igazán közelről megszemlélhetett aki mert. Én kb. olyan 10 cm-ről vizsgálgattam pár pillanatig amíg a túravezető megvilágította a "lógóst" Hm, azt hiszem megkedveltem a denevéreket.
Barlangtúránk végeztével elindultunk Miskolc-Tapolcára a fürdőbe. A fiúk nem akartak fürdeni így megbízást kaptak, hogy keressenek egy cukrászdát amíg mi pancsolunk. Barlangfürdőzés végeztével kint találkoztunk és megkerestük a cukrászdát. Innen már egyenesen hazafalé indultunk. Az autóban a sofőr kivételével kialudtuk magunkat. Mónit Hatvannál kitettük és elbúcsúztunk tőle.
Én jól éreztem magam remélem Ti is és köszönöm, hogy eljöttetek velem.
