Pénteken már délután öntötte a média, hogy igen veszélyes mostanság a Pilisbe kirándulni, mert a héten esett ónos csapadék miatt a vékony hóréteg alatti jég nagyon csúszós. Ezen túlmenően az ágakra fagyott, és ezáltal nagy súlyt jelentő jégréteg alatt rogyadozó fák ágai könnyen letörhetnek - természetesen pont a kirándulók feje fölött.
Mit tesz isten, mi pont erre a hétvégére időzítettük a pilisi túrát, s bár felreppent a fórumban, hogy mennyire is kell óvatosnak lenni, azért - talán a széles ismertség, esetleg a határtalan bizalom jeleként 45 fős tömeg verődött össze reggelre az Árpád hídnál. Megnyugtató volt látni azt, hogy valamit jól csinálunk - hisz' ennyi ember véletlenül nem jöhet épp most, épp ide...
Egyszóval szépen tele lett velünk a busz, szerencsére nem kellett messzire utazni, pár pillanat múlva már Solymár határában kaptattunk a zöld jelzésen a Kevély felé. Hűvös volt, de nem metszően hideg. Az utat jég borította, de hát mit is várhattunk volna, mikor hetek óta nem emelkedett 0 fok fölé a hőmérő higanyszála. Hamarosan elértük az erdőt, s itt engem kisebb csalódás ért, mert a fák ágain nyoma sem volt jégnek - hanem a megszokott téli látvány fogadott. Titkon bíztam benne, hogy jégruhába lesz minden öltözve, mert tényleg csodálatos az ilyen, de a pénteki rövid olvadás, esetleg a nem túl nagy tengerszint feletti magasság okán nem volt szerencsénk ilyesmihez.
A rövid meredekebb szakaszokon az út szélén ügyeskedve kellett haladni, mivel itt a megmaradt aljnövényzet és avar biztosabb járást tett lehetővé, mint a megfagyott, esőmosott ösvény, melyen a vékony hó alól elő-elővillanat a jég. A csapatból nem volt midnenkin bakancs, sokan csizmában, sportcipőben jöttek, mely véleményem szerint nem a legjobb lábbeli egyáltalán a túrázáshoz, de egyszerűen annyira nem voltak ádázak a körülmények, hogy gond nélkül vette mindenki az akadályokat.
A Kevély oldalában röviden megálltunk, szétnéztünk, majd folytattuk az utat - immáron lefelé. Egy darabig. Aztán alattomosan emelkedni kezdett a csapás a Kevély-nyereg felé. Igazából ez volt az út - úgymond - meredeknek számító szakasza, hosszú percekig mentünk felfelé, s kissé szét is zilálódott a társaság. Én kivételesen elől mentem, és tényleg jól ki is melegedtem, de már nem volt mit levenni. Később megálltunk összehozni a csapatot, akkor meg hirtelen hideg lett - hisz nem szabad elfelejteni, január van, igazi hideg idő meg minden. Hirtelen felindulásból el is fogyott egy üveg pullover, amíg várakoztunk a többiekre, viszont kellemes hangulat kerekedett, így folytattuk tovább az utat egészen a Zöld barlangig. Itt egy kilátó-terasz is fellelhető, melyről - szép időben csodás panoráma kínálkozik. Bár az idő most se volt csúnya, messzire nem láthattunk, de azért Pilisborosjenő házai sejthetőek voltak valahol a távolban.
Ahogy várakoztunk, páran (hát igen, én is) kedvet kaptak, hogy felkapaszkodjanak a meredek hegyoldalba a barlang szájához. Itt tényleg csúszós volt a felület, a sziklák és kőtörmeléken egyensúlyozni kellett rendesen. A barlang belső lejárata - mint rendesen - le van zárva, de azért izgalmas és érdekes volt benézni. Még izgalmasabb volt visszamászni ott, ahol felfelé se volt egyszerű. András mondjuk könnyű utat választott, és lecsúszott, de botorkálva izgi volt - és sokkal nehezebb, mint felfelé.
Budakalász felé szinte végig ereszkedett az út, voltak jeges, de semmiképpen se életveszélyes szakaszok. Csúszkáltunk, ügyeskedtünk, és bár tény, hogy volt egy-két fenékre huppanás, a lejutást is problémamentesen és turistákhoz méltóan oldottuk meg.
Az út befejező részét - még a település előtt sok-sok szép csipkebokor határolta, s a fagyott termés sokakat C vitamin tartalékuk kiegészítésére ösztönzött. Nagyjából így értünk le a Lenfonó megállóhoz, szerencsére keveset kellett az aszfalton gyalogolni.
Pont elkaptunk egy HÉVET, így még az időzítés is tökéletes volt, nem fagyoskodtunk a megállóban egy percet sem.
Köszönöm mindenkinek, aki részt vett ezen a kiránduláson.
Elnézést kérek mindenkitől, akit nem sikerült meggyőzni arról, hogy érdemes eljönnie, de bízok abban, hogy a következő programok valamelyikén még több hit és bizalom lesz az adventures irányába, és azokat is sorainkban tudhatjuk, akiket esetleg más külső hatások megpróbálnak eltéríteni.
Ahogy ez a túra, úgy mindegyik - kivétel nélkül - nagyon jó szokott lenni, és ez a jövőben se lesz másként, ezért ha nincs jobb dolgot, akkor gyere, várunk.
Remélem, ma este senkit nem kell majd altatni, a friss időjárás és a mozgás megteszi kellő hatását. Köszönöm, gyertek máskor is.
