Péntek:Induláskor rendben megérkezett mindenki, csakhogy az egyik lány Budakeszin hagyta az útlevelét, így 50 perces késéssel indultunk.
Beregig filmeket néztünk. Vaján a kastélyban kaptunk tárlatvezetést. Sok Rákóczira utaló jel volt a várban. Áll itt a parkban egy hatalmas platán is.
Tákoson nagyon kedves hölgy kalauzolta a csapatot, a templom egyedi. Épp délben a harangozáskor voltunk ott, szépen szólt a beregi tájban.
Csarodán lenyűgöző volt a templombelső motívumai. Ezt látni kell!
Tarpán a szárazmalmot megpörgettük és egy néni bemutatta. Szilva pálinkát és lekvárt tudtunk venni háznál. Mindkettő isteni volt.
Jött a határ... 2:20 volt a kilépés és persze még pénzt is kértek az átlépésért. Döbbenetes az átlépés bürokráciája, azt csinálnak az emberrel, amit akarnak. Kb úgy néz ki a határ túloldala mint Mo.az 50-es években.
A határőrök miatt Csetfalvára már sötétben érkeztünk, de belülről meg tudtuk nézni. Festett mennyezete csodás.
A szállás viszont kitűnő volt, egy panasz sem volt senkitől. Jól főztek és a szobák tiszták volták. A kollégium mindössze 5 éves.
Szombat: Karácsfalváról reggeli után indultunk.
Beregszászon bementünk egy boltba kaját és vodkát vételezni.
Munkács előtt máris büntetett a rendőr egy nem létező gyorshajtás miatt...
Munkács várát napsütésben tudtuk végignézni. Több kiállítás is volt benne. Marha szép volt a hegyek felé a kilátás.
Padócig szép volt az út, végig a Kárpátok bércei között kanyargott buszunk.
A Sipot-vízesésig tettünk egy túrát 30 cm-es hóban. Gyönyörű volt a Borzsa-havas csúcsai vastag hóval. A vízesés dübörgött, jégcsapok lógtak rajta. Itt még jele sem volt a tavasznak, nagyon tél volt.
A Vereckei-hágóba 40 cm-es hóba kapaszkodott fel buszunk, persze nem volt letakarítva az út. Döbbenetes teljesítményt mutatott be Laci és busza, köszönet érte!!!
Az emlékműnél elénekeltük a Himnuszt és fotó.
Egészen el lehetett látni az Alföldig, tiszta idő volt.
Hazafelé beugrottunk koszorúzni a szolyvai emlékműhöz.
Vacsorára toros káposzta várt minket...
Vasárnap: a reggeli után irány Huszt!
Huszt vára jócskán megizzasztotta a csapatot. Kb.200 m szint volt és jó meredeken.
Fenn düledező romok és szép kilátás.
Szeklence fatemploma kivülről gyönyörű volt, de belülről elég silány berendezéssel bírt.
Mihálka templomát 400-500 éves tölgyfák veszik körül. A kulcsot a 93 éves Huszt Antal hozta ki a templomhoz, aki az egyik utolsó magyar a faluban. Meghatódva pityerget amikor többen magyarul imádkoztak, énekeltek. Már alig tud magyarul sajnos...
Husztsófalva fatemploma a legmagasabb Ukrajnába.
Gyönyörű volt a templomdomb viritó héricsei.
Ósándorfalva temploma volt talán a legszebb, zsindellyel fedett épület. Sajnos nem jutottunk be...
Hazafelé még megálltunk Beregszászon vásárolni és sajnos tankolni.
A határon csak 1:10 volt a várakozás. Érdekes hogy a magyar vámosok szívóztak a honfitársaikkal. Leszállítottak mindenkit csomagostul és kutakodtak. Füzesabonyig jól haladtunk buszunkkal,majd egész egyszerüen megállt a busz és sehová tovább. Szerencsére pont egy kútnál történt az M3-on. Az ukrán gázolaj koszos volt és eltömödött a szűrő.
2 órát vártunk a mentesítő buszra és éjfél után értünk vele Pestre. Lacinak fél 2-re sikerült megszerelni a buszt, és csak 3-ra ért haza a családjához.
Jól éreztük magunkat, nagy élmény marad.
