Meglehetősen jó hangulatban indulok tovább a P+ jelzésen, és egy szép gyertyános-tölgyes erdőben haladó kényelmes szintúton átsétálok a Bükk-hegység egyik kistájának, a Kis-fennsíknak a déli szegélyén található Csókásra (itt mindent csókásnak neveznek, mert ez a neve a hegynek, a rétnek, a barlangnak, a víznyelőnek és a forrásnak is). Nagyon hangulatos a hely, van itt kulcsosház, kiépített szalonnasütő hely, pihenő asztalokkal és padokkal, madáretető, székelykapu, szóval mi szem-szájnak ingere. Innen rövid sétával elérhető a Csókás-forrás (vékony sugárban folyik is belőle víz, ami azonban kisvártatva eltűnik, hol is máshol, mint a Csókási-víznyelőben), majd tőle nem messzire egy töbör alján találjuk az 55 m hosszú Csókási-barlang szűk nyílását. (Első meredeken lejtő 10 m-es szakasza csak kötél, vagy létra segítségével járható, de a keskeny hasadék mögött többemeletes, cseppköves labirintus rejtőzik.) Miután végigjártam, és megnéztem minden csókás nevezetű látványosságot, megkeresem a P jelzést. A pihenőhelytől balra tartva a kis plató közepén meg is lelem, és azon enyhén hullámzó, széles földúton bükkösben folytatom utam a Kovács-kő oldalában.
Mintegy két kilométernyi, leginkább gyönyörű szálerdőben vezető igen csak kímélő szakaszt magam mögött hagyva (mindössze 30 méter emelkedővel kell számolni ezen az etapon) enyhe lejtőn érek a Lencsés-nyeregbe. Itt balra, Z jelzésre fordulok (jobbra kitérési lehetőség ezüstösen csillogó montán -hegyi- bükkösön át a Lencsés-forráshoz, -oda-vissza 600 m-). Bő fél kilométer megtétele után érem el a Csókásnál elhagyott P+ jelzést, és a zöldet most jobbra elhagyva megkezdem ereszkedésemet a Forrás-völgy zárlatába. Egy kissé nyaktörő a mutatvány, mert igen csak meredek a „pálya” (200 méteres távon 50 méternyi szintet veszítünk). Áldom is az eszemet, hogy nem ellenkező irányból kezdtem neki ennek a körtúrának (ami persze nem véletlen, mert előzetesen „orvul” tájékozódtam a magassági paramétereket illetően). Tehát lefelé sem piskóta dolog megtenni ezt a szakaszt (mondjuk felázott, csúszós talaj esetén seperc alatt túl lehet rajta esni -nem is csak képletesen-), de felfelé mégis leginkább csak ínyenceknek ajánlott. Leérve, a völgyfő tisztásos katlanjában található a Felső-forrás, ami fölé vízművet építettek, de a turistákra is gondoltak, mert egy vastag csövön át is bőségesen zubog a kristálytiszta, jéghideg nedű. Leszámítva a vízmű, romantikusnak még a legnagyobb „rosszindulattal” sem nevezhető építményét, a környék igazán hangulatos. A forrás vize kis patakként indul tovább útjára árnyas fák lombjai alatt. A mederbe dőlt fatörzseken új élet sarjad, a kis ér vizét terelgető sziklákon pedig zöld moha takaró díszlik.
Szűk sziklaszoroson (felszakadt mészkőalagút), forrásmészkő lépcsősor mellett folytatom utam, és továbbra is nagyon meredeken ereszkedem lefelé. Egy helyütt a völgy kitágul, köröttem égerek és tengernyi hatalmas levelű vörös acsalapu (más néven kalaplapu vagy nagy szattyú). Éppen virágzásuk idején érkezem, és mondhatom, nem semmi látvány a zöld levéltenger felett ringatózó mályvaszínű fürtök tömkelege. Hegyvidéki patakok, források környéke a kedvelt élőhelyük, és mivel ezek itt adottak, érthető tömeges jelenlétük. Egy kitaposott ösvény elején a P● jelzés jobbra hív a Flóra-forráshoz, és én el is fogadom a meghívást, mert a megtekintése oda-vissza mindössze 700 m-es kitérőt jelent számomra. A forrás szépen foglalt, mellette hangulatos kis tisztás, padokkal, asztalokkal, kiépített tűzrakóhellyel, igaz ideális hely egy piknikezésre.
Egy kilométernyit vándorlok még a völgyben, amikor is utamat a P■ jelzés keresztezi. Jobbra indulok, hogy a pokoli barlang után egy büdösbarlangot is szemügyre vehessek. A karros hegyoldal alatti kis nyakon át a völgy oldalhorpadásába ereszkedem, és máris szemembe ötlik a barlanghoz vezető PΩ jelzés. Szemügyre veszem a meredeken felfelé induló ösvényt, és megállapítom, hogy ez is pokolian jól ki van találva, mert akrobatikus mutatványok nélkül az üreg megközelíthetetlen. Neki gyürkőzöm, és mindenféle kapaszkodók igénybevételével felügyeskedem magam a Büdös-pesthez.
Jókora, ívelt bejárati szádája a Forrás-völgy alsó szakaszának Déli oldalán, 42 m-rel a völgytalp fölött nyílik. Egyetlen, tágas, 36 m hosszú, átlag 5 m széles, 3 m magas csarnok. Nem lehetetlen, hogy korábban, amikor még egy szinten volt a Forrás-völgy talpával, annak patakja hozta létre. Az itt végzett ásatások során barlangi medve, barlangi hiéna, mamut, óriásgím és ősbölény csontok mellett kőeszközök, cserépedény és is egy meglehetősen teljes női csontváz is előkerült.
Ahogy az már csak lenni szokott, egy nagyon meredek lejtőn felmenni minden esetben lényegesen könnyebb, mint azon lejutni, így a barlangtól való lemászás nem nélkülözte a mókásabb elemeket, de azért egyszer csak földet értem itt is. Büszkén jelenthetem, hogy két lábra, és nem egyéb testrészre sikeredett a landolás. Visszatérve a P+ jelzésre jobbra indulok, és néhány lépés után balra máris megpillantom következő „áldozatomat”, a Kecske-lyukat.
Hatalmas sziklafal aljában nyílik a Kecske-lyuk háromszög alakú, tágas bejárata. Hátrafelé egyre szűkülő folyosója 400 m hosszan nyúlik be a Forrás-völgyből a Csanyik háta alá -első 100 métere utcai ruhában is járható-. Itt él egyik vak barlangi bogarunk a csökevényes szemű Gebhardt vakfutrinka. A barlang mennyezetén kecsketőgy alakú cseppköveket figyelhetünk meg. Végét agyagos szifon zárja. Előcsarnokában az úgynevezett bükki kultúra ritka szép, vonaldíszes edénymaradványait és csonteszközeit találták meg az ásatások során.
A barlangtól már csak egy jó kilométernyi könnyű sétautat kell megtennem magára hagyott kis autómhoz. Útközben még érintem, és meg is állok a Király-kútnál, aminek a megjelenése (legalábbis ottjártamkor) egyáltalán nem nevezhető királyinak (sőt!). Ezzel együtt is nagyon élveztem ezt a túrát, mert a gyár környékét leszámítva, nagyon szép tájakon, gyönyörű erdőkben vitt utam. Megerőltetőnek sem igazán mondható a bejárt útvonal, mert a megtett 15,5 km-es távon mindössze szűk 500 méternyi szintemelkedést kellett leküzdeni, és meredek emelkedő a Büdös-pest-hez vezető nyúlfarknyi szakaszt leszámítva nem volt. Néznivaló bőségesen akad útközben, úgy mint négy barlang (Udvarkő-, és Csókási-barlang, Büdös-pest és Kecske-lyuk), három forrás (Csókás-, és Flóra-forrás, Király-kút), na és a kilátópont a Hársas-tetőn. Úgy vélem, hogy ezt az útvonalat bátran ajánlhatom bárkinek, mert bizonyára nem okoz majd csalódást annak, aki végigjárja.
