Sziasztok!
Nehéz, nagyon nehéz...nem is tudom hol kezdjem.
Idén valamikor február végén ültem igazán először nyeregbe, és rögtön egy 50 km-ert tekertem. Persze ennek semmi köze ehhez a posthoz. Eszti január 26-án írta ki a túrát, az első gondolatom az volt húúú basszus végre újra közös tekerés, jó sokan leszünk stb...
A túra előtt pár nappal már lázasan néztem az előrejelzést, ezen a szombaton nem eshet az eső gondoltam magamba, és persze kérdezgettem embereket hátha jönnének ők is, mondhatom sikerrel.
Április elsején még megvettem egy két dolgot, többek között egy csomagtartót ami már nagyon kellett, mégse a hátamon cipeljem a súlyt, a kényelem nagy úr. :)
Majd jöhetett egy nehéz éjszaka hisz másnap már túrázás, ilyenkor csak keveset bírok aludni, én ezt úgy tudom elképzelni mint amikor a kisgyerek először megy az állatkertbe és már nagyon izgul vajon milyen lesz stb..
Reggel korai kelés, majd találkozó haverral 8:20-kor nálunk. Persze ilyenkor jön a szokásos hogy melegítés egy feles pálinkával, de jelen esetben nem disznóvágáson voltunk :P
Irány befelé hősök tere felé. Útközben találkoztunk egy pár bringással, közöttük egy-kettővel aki szintén ugyanoda ment mint mi, de őszintén még sosem láttam őket, így maradt a lapítás és a megfigyelés. A tatai út végénél kollégámmal találkoztunk a megbeszélt 8:40 helyett 8:46-kor. Valahogy sose sikerül odaérnem időre, pedig nem a tükör előtt töltöm el az időt :P
9 órakor pontban megjelentünk a kiindulóponton. Jó volt látni sok sok embert, köztük új arcokat. De egy dolog talán közös volt, mindenki mosolygott, már az elején látszott ebből egy jó túra fog kisülni. És igen az idő: verőfényes napsütés 15 fok reggel. Kell ennél több? Az egyik közeli eldugott helyen nadrágot váltottam. Hogy őszinte legyek így azért nemkönnyű hogy nincs levél egy bokron sem, és mindenhol emberek mászkálnak, na de sebaj....megoldottam, mi rossz sülhet ki belőle legfeljebb felkerülök egy megosztó site-ra. :D
Rövid megbeszélés után, elindult a csapat 70-80 fő körülbelül, ez már szép szám. Haladtunk szépen a bringaúton kifelé a városból. Egy észrevételem lenne. Egy picit negatívum hogy sokat kellett várni a lámpánál mer nem fértünk át egyszerre, talán a közlekedési hatóságnak kéne jelezni hogy hosszabb átkelést kéne biztosítani a bringásoknak. És természetesen igen, többesszámban, mert egyre többen vagyunk. Indulás előtt is már sasoltam eléggé, hol lehet vajon Balázs? Először úgy gondoltam biztos elbújt az egyik bokorba, és onnan fényképez minket majd miután elindulunk elvegyül közöttünk. Sajnos ez nem jött be, kitaláltam egy másik megoldást, lehet hogy fél eljönni...biztos.
Mentünk kifelé, Káposztásmegyer, szép nagy formás panelok, majdnem olyan mint New Yorkban a felhőkarcolók egy kis különbség van azért nyilván, nem másolhatjuk ugyanazt le, túl feltűnő lenne. :) 10 óra után értünk a Megyeri hídhoz, amin én már annyiszor mentem át, természetesen a bringaúton és nem a leállósávba, ahogy azt már egy két bringás megtette. A híd előtt a feljárónál megláttam egy sárga felsős embert ahogy a kanyarba áll. Hát elmondhatom nem egy hídépítő munkás volt, hanem a Balázs, a másik túravezető. Szépen integettem a fényképezőbe, utólag megnézve belefértem a képbe. :) Jó kép lett, máskor megpróbálok gyorsabban menni ok Balázs? :D
A bringás menet elég sokszor szétszakadt, így volt egy pár megállás, de a lényeg hogy megvártuk egymást. Még mielőtt Szentendrére értünk volna találkoztam Elvirával is, külön megemlítem, hisz vagy 10 percig jött mögöttem. Így van láttam hogy mögöttem jössz, csak gonoszul nem fordultam hátra. :) 11 óra lehetett mikor megérkeztünk a célállomásra Szentendrére. A korzón leültünk néztük a Dunát, beszélgettünk, ettünk. Majd Eszti kérésére a főtérre igyekeztünk. Ott megbeszéltük a további teendőket. A történetnek ez a része megszakad, mivel több alternatíva volt. Az első Esztiékkel Dobogókő-Esztergom majd vissza a Duna mellett. A másik a Balázs féle gyorsban összerakott új túra. És a harmadik pedig az én verzióm amit természetesen leírok.
Szétváltunk, 2 gyönyörű hölggyel, 2 kollégámmal, 1 haverommal folytattam utamat Tahitótfalu felé a 11-es mellett a bringaúton. A tempó közepes volt, az idő továbbra is kifogástalan. negyedóra múlva meg is érkeztünk, és átmentünk a Tildy Zoltán hídon a Szentendrei szigetre. az útvonal innentől lefelé vezetett egyenesen horányi révig. Hosszú, nagyon hosszú volt ez az idő, közben az egyik hölgy kezdett fáradni így visszább kapcsoltunk két fokozattal. Pócsmegyer és Szigetmonostor érintésével megérkeztünk a révhez. Előtte még volt egy defektje haveromnak. De a csapatunkba profik voltak. Nem számoltam az időt de 5 percnél nemkellett több a javításhoz, és már száguldoztunk tovább. A komppal átkelés pazar. A Dunán átmenni mindig felemelő érzés hajóval. Ez most sem volt másképp, talán lehetett volna picit több idő...túl hamar átértünk. :P
A túloldalt Dunakeszin már azon gondolkoztam hogy nemsokára vége ennek a laza napnak. Mentünk vissza Káposztásmegyer felé. 15 óra lehetett haveromtól elváltunk, majd mentünk az Andretti cukrászdába. Mert hozzátartozik a történethez hogy Balázs még ápr. 1-jén az egyik hozzászólásába írta hogy a túra napján mindenki 1-et fizet kettőt kap akcióban részesül. Hát hogyazistenbe hagytuk volna ki ezt a lehetőséget, pláne hogy én nem szoktam sok fagyit enni. 15:30-kor oda is értünk, én vezettem a sort szinte végig Szentendréről, bevallom nagyon jól esett. Talán nemvolt olyan mint amikor Hunyadi János vezette a magyar seregeket Nándorfehérvárnál(1456) a török ellen. :) A cukrászdába betérve feltették a kérdést hogy a Balázs féle társasághoz tartozunk-e? A válasz egyértelmű igen volt. Bár ha azt kérdezik hogy "Villám?" nem biztos hogy eszembe jut a "Mennydörgés" válasz. :D Így azért sokkal egyszerűbb volt. Be is nyomtam 4 gombóc fagyit, nem volt ellenfél. Itt szeretném megköszönni a lehetőséget Balázs, remélem máskor is lesz ilyen. ;)
Mielőtt távoztunk volna sok-sok bringást pillantottunk meg. Pont akkor érkeztek Balázsék, úgy kb. 15-en. Pár szót váltottam vele. Bevallom semmi rosszindulat nélkül, de többször láttalak Balázs 1,5 literes cumisüveggel a kezedben inni, meg szendvicset enni, mint tekerni, lehet te helikopterrel jöttél végig utánunk? :)
Innen már egyenesen hazamentem, szétvált a csapat. 17:00 körül értem haza picit elfáradtam, és volt egy kis leégés is. :)
Összegezve, nagyon jól éreztem magam, nem bántam meg hogy elmentem veletek tekerni.
Eszter köszönöm a lehetőséget, jó túravezető vagy, legközelebb ha lesz hasonló, ottleszek.
Balázs köszönöm a fagyi lehetőséget, finom volt. :)
Illetve jó volt veletek újra tekerni, köszi, köszi, és mégegyszer köszi.
Találkozunk hamarosan....
üdvözlettel: Gáborka
