Adventures Blog

A blog a www.adventures.hu kirándulás szervező oldal blogja. Ingyenes kirándulásokat szervezünk Neked!

És itt található a Fórum

Adventures rajongók

Jelenleg Online

Jelenleg Online

Partnereink...

Húsvét vasárnap...

2011.04.25. 12:12 Spline

Sziasztok!

 

Nem lennék őszinte ha azt mondanám el szerettem volna jönni erre a túrára.

Igen, voltak bennem kételyek, kedvem sem volt igazán..majd szombat este úgy döntöttem félreteszem a gyengeségeimet és eldöntöttem jövök, 100 km nemvészes, bevállalható.

2011. április 24. húsvét vasárnap, reggel 7:45 szép idő, napos, bár még kicsit hűvös.

A tervem a következő volt: Elindulok itthonról bringával és Balázsékat utolérem valahol Nagymaros környékén, hisz ők Vácról indultak 8:35-kor. Nagy szerencsémre a szél hátulról fújt, így laza 24-25-tel tudtam haladni. Ütközben egy pár bringást lehagytam...Itt meg kell említsem voltak bennem olyan érzések hogy esetleg ők is a túrára igyekeznek csak késésben vannak, de hát így jártak ha így volt. Lemaradtak, vagy nem. :)

9:45-kor bringaúton beértem Nagymarosra és hoppá a távolban mintha 35-40 bringást látnék...nem nem kell megijedni nem demonstrálok voltak zászlókkal, hanem Balázsék és kis csapata. Köszöntem illedelmesen, bár igazán nem vettek észre, beszélgettek, nevetgéltek...és megláttam Balázst bár még nem a kukásmellénybe..tudod Balázs az a sárgászöld rövid ujjú, bocsi de nekem totál úgy néz ki. :)

Innen indultunk tovább, így utólag belegondolva azért álltak itt meg hogy bevárjanak engem, hisz sejtették hogy jövök én is. Zebegényen át Szobig, egész jó tempóban haladtunk így meg is érkeztünk az újabb pihenőhelyre. És még volt fél óránk 11-ig míg a vonat befut az utolsó túrázókkal. Nagy beszélgetések, fényképezés, mert készültek a címlapfotók az újságokba. Aztán én úgy döntöttem elindulok előre, természetesen ebbe a túravezető is beleegyezett, alá is írta az ezt igazoló távolléti papíromat. Majd mentem ami a csövön kifér...jó fél óra múlva megálltam Vámosmikolán szusszanni egy rövidke 10 percet, és lám-lám a csoport is kezdett megérkezni. Meglepődöttség, nem megszokott gyorsaság a túrán...

Továbbmentem, és jött az a rész amit én kimondottan utálok. Kemence előtt van egy-két érdekes emelkedő, különösen kiemelve a 4 lépcsős résszel..már amikor felnézek az is megfordul bennem hogy visszafordulok, de nem hagyhatom cserben a bringámat, hisz ő menne rendületlenül tovább, és így már akkor 2-en vagyunk akik megyünk. Ez az 5-6 km úgy nagyjából 45 perc, ebből talán érzékelhető hogy nem sík terep. :)

Mielőtt beértem volna Kemencére, előtte az út szélén volt egy tábla: ásványvíz 55 ft 1,5 liter. Nem nem, ez most nem a reklám helye, de gondoltam benézek. Ilyet nem minden nap lát az ember. Egy raktárépület, de mégis mintha egy közértbe menne be az ember. Itt polcok nincsenek, minden raklapon van rajta, hűtő van persze így hideg sör is. :) Meg is említettem az eladóhölgynek hogy ilyet sem lát minden nap az ember, főleg én budapesti lakos.

Kemencén a Jókai Mór utca és Fő utca sarknál lepihentem, hogy bevárjam a többieket. Nem kellett sok idő meg is érkeztek, persze én addigra 2x körbementem a kisvasúttal, meg a közeli vendéglőben megebédeltem. :)))

1 óra felé miután mindenki épségben megérkezett indulhattunk tovább a hegyet megmászni, azaz Királykútra. Érdekes maga a hegy, aszfalt út felfelé végig, és nem meredek, laza 14-15-ös tempóval lehet teljesíteni. Meg kell említsem hogy a hegy alján a legvégéről indultam, viszont beszéltem egy fiatalemberrel aki szintén múlthét szombaton ottvolt a Balatonkörön. A 762-es volt és ez nem egy szobaszám egy Dubaj-i hotelben.

A hegyre felfelé volt egy kis tisztás jobbra, a többiek megpihentek, én viszont mentem tovább. Egy hegyet jobb egyben letudni mint többször megállni, így nem zökken ki az ember a ritmusból. Nem mondom hogy nem voltak légzési problémáim, lelkiekben magam mellett láttam egy mentőautót hogy szükség esetén rögtön a legközelebbi kórházba tudjon vinni. A hegytető előtt pár száz méterre volt egy visszafordító és a legmeredekebb rész, de már tudtam hogy nincs sok hátra, majd 100 méter megtétele után visszanéztem és láttam hogy Tibor nagy lendülettel érkezik. Hát bevallom egy pillanatra bevillant a Tour De France amikor már csak pár métere van az élen haladónak de jönnek nagy erőkkel mögötte, és azt tettem amit kell, felkapcsoltam nagyobb fokozatba és ami a csövön kifér...és felértem elsőnek, persze nemvolt célszalag, meg szurkolók, de egy újabb hegy abszolválva.  Királykút 495 m magasan fekszik tengerszinttől, és úgy 6-7 km felfelé az út. Itt még annyit megemlítek hogy csodálatos fentről a kilátás, és persze az erdő is szép, tiszta, megéri ide jönni kirándulni.

Egy nagyobb pihenő után, száguldás lefelé, ám nem sokáig, úgy 1,5 km múlva megálltunk, és jöhetett egy kis terep, persze felfelé. Hát itt már azért sokan fáradtak voltak, és nem vagyunk igazán ehhez a fajta terepviszonyokhoz szokva de megcsináltuk. Majd jöhetett a jól megérdemelt lejtmenet kavicsos homokos terepen, néha csúszkálva, a kavicsok jobbra-balra repkedtek, a bringák kattogtak, jót tett a csapágyaknak ez a rövid út. :)

Kiértünk az aszfaltos részre, lehetett felfelé és lefelé menni. A csoport eleje elindult felfelé majd miután a túravezető is megérkezett, jelezte hogy bizony felfelé kell menni, pedig már örültünk hogy nem. Mentünk 1 km-t majd lezárva az út. És ekkor jött az amire nem számítottunk, Balázs vicces kedvében volt, és azt mondta: azért jöttünk fel hogy nagyobb legyen a nekifutó a lejtőre...he he he he. De tényleg így utólag jó ötlet volt, száguldottunk 55-60-al, érintettük Királyrétet, majd le Szokolyába. Itt megálltunk bevártuk a többieket. Érdekes olyan érzésünk volt mintha minden egyes pihenőnél kevesebben lennénk. A híradóban nem láttam semmiféle olyan hírt miszerint eltévedt kirándulókat találtak volna.

Mentünk tovább, már mindenki jókedvűen nap végén, Kismaroson a vendéglő előtt megálltunk. Ki bement gulyáslevest enni, ki indult hazafelé. Én is a hazaindulók között voltam. 17:45-kor indulás, majd 2 órával később megérkeztem haza. 167 km, nem rossz és éreztem a lábamat hogy picit fáj, tehát mozogtam ma.

Az összes ember előtt le a kalappal hogy végigcsinálták ezt, főleg a tereprész volt nagyon nehéz.

Így összegezve örülök hogy nem maradtam otthon hisz egy újabb élménnyel lettem gazdagabb, meg persze egy jó társasággal töltöttem a napomat, bár hozzáteszem sok embernek a nevét még most sem tudom. :P

Köszönöm a túrát Balázs, hamarosan újra találkozunk.

Minden jót kívánok mindenkinek!

üdvözlettel:   Gáborka                                                                                                                                                     

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kirandulas.blog.hu/api/trackback/id/tr622853766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása