Adventures Blog

A blog a www.adventures.hu kirándulás szervező oldal blogja. Ingyenes kirándulásokat szervezünk Neked!

És itt található a Fórum

Adventures rajongók

Jelenleg Online

Jelenleg Online

Partnereink...

Mátra gyöngye - Ágasvár

2009.05.03. 20:43 Kirándulás

  Csodás hétvégénk volt, melyet a Mátrában tölthettünk el remek társaságban. Pénteken - lévén hogy május elseje volt, nem túl korán reggel indultunk a Mátra szívébe, a Gyöngyös fölött fekvő Károlytáró bányászfaluba, s itt hagytuk hátra autóinkat, s váltottunk bakancsra, hogy ilyen-olyan utakon feljussunk a keleti Mátra csúcsára, Ágasvárra.
  Mivel sietni valónk nem volt, így az egész hétvégét kényelmes tempó jellemezte. Talán ennek volt köszönhető, hogy minden úton szépen együtt haladt a tizenhat fős csapat.
  Dél valamivel elmúlt, mire Mátrakeresztesre értünk, s az Óvár étterem teraszán helyet foglalva gyors ebédet ettünk, majd "nekiugrottunk" a hegynek. A ZO jelzésen kapaszkodtunk meredeken felfelé, de pár kilométer megtétele után egyszerűen elveszett alólunk az út, s hamarosan csak sejtve az irányt hatoltunk előre a járatlan területen.
  Hamarosan azonban ismét "utat fogtunk", de kíváncsiságból elindultunk az útirányunk ellenében, mert egy szép rétet kerestünk a közelben. Amint megközelítettük a Zoltán forrást, a fák között gomolygó füstöt észleltünk. Közelebb érve láttuk, mi történt. Valaki - nem sokkal előttünk - nem oltotta el az alkalmi tűzrakó helyen hátrahagyott tüzet, s egy - a közelben fekvő - kidőlt, száraz fa tüzet fogott.
  Egy vastag, évtizedes törzsről volt szó, mely embervastagságú mivoltában vörösen izzott, ahogy teljes keresztmetszetében már átégette a tűz. A közepes szél hatására fel-fellángolt a tűz  gyakorta.
  A csapat meglepően gyorsan állt össze csatárláncba. Először előkerült pár műanyag pohár, majd néhány levágott műanyag üveg, s a közeli pocsolyákból! megkezdődött az oltás. A forrás vize táplálta tűzoltóvíz csak korlátozott mennyiségben állt rendelkezésre, de ahhoz elég volt, hogy hamarosan a fa külseje feketére változzon, alább hagyjon izzása. Később sikerült a törzset pár darabra szétverni - sajnos eszközeink nem voltak -, és így a belsejét is lehetett locsolni. Fél óra folyamatos oltással sikerült elérni, hogy szemmel láthatóan abba maradjon az izzás, de azért tudtuk, hogy nem nyertünk. Viszont nem tudtuk tovább bontani a kormos fát, ezért pár kanyar vizet még juttattunk rá, s bíztunk benne, hogy nem tudja a nedves részeket újra lángra lobbantani.
  (Csak zárójelben: természetesen a kezdet kezdetén értesítettük a 112-es segélyhívó számon a megfelelő szerveket. Ennek kapcsán a segélyhívó kapcsolt valamilyen hevesi katasztrófavédelmet, melynek megadtuk GPS koordinátáinkat. Mikor kiderült, hogy hol is vagyunk nagyjából, akkor azonnal tovább passzoltak a nógrádi katasztrófásoknak, akik rögzítették a bejelentést. Tíz perc múlva visszahívott a gyöngyösi (vagy ilyesmi) tűzoltóság, hogy mi a helyzet. Mikor ezt közöltük, akkor sajnálkozva azt válaszolták, hogy a GPS koordinátákkal nem igazán tudnak semmit kezdeni, de talán mondjuk el, hogy milyen település közelében vagyunk. Mikor mondtam, hogy kb. öt kilométerre Mátrakeresztestől, akkor nagyon megijedtek, mert sajnos arrafelé nem rendelkeztek túl jó helyismerettel, de azért csak mondjam el, milyen utakon mentünk fel oda. Elmondtam. Nem tudták, merre van az, de biztosítottak, hogy majd valahogy megkeresik a helyszínt. Erre már nem voltunk kíváncsiak.)
  A tűz kioltása után - ha már a külső réten voltunk, terveinkkel ellentétben az Óvár csúcsa felé vettük az irányt. Jól összeszurkáltak minket a bokrok, de egy keskeny földperemen sikerült feljutnunk a csúcsra, persze erre se vezetett út. Lefelé is ezen tovább haladva jöttünk, s úgy alakult, hogy az égő fa ismét utunkba került. Enyhén füstölt. 
  Másfél kilométert haladva - persze felfelé - értünk az Ágasvár Turistaházhoz. Szerencsére már vártak ránk, megkaptuk szobáinkat. Már sötétedett, mire vacsorához ültünk. Palóc gulyás volt a menü, s hétköznapi hősökhöz méltó mennyiséget lapátoltunk be. Izgalmas nap állt mögöttünk, ennek megfelelően telt az éjszaka is.

  Rántotta, tea, kávé. Sok. Így indult a szombat. Nem sütött a nap, de néha ki-ki nézett a felhők közül. Erdei sétányon indultunk a Csenteri várhoz, a Hasznosi víztározó fölé.
  Kényelmesnek ígérkezett a sárga jelzés, de nem hagytuk neki. Árkon-bokron jutottunk előre, mely talán rövidebb volt, de gyorsabb nem nagyon. Egy távvezeték nyomvonalán mély vágásokon kapaszkodtunk át, majd kemény munkával jutottunk el egy másik jelzett útra, mely a Nyikom vitorlázó reptér mellett vezetett a romhoz.
  Itt tartottunk pihenő és kajaszünetet. Még mindig nem volt meleg, de azért javult az idő. A közös piknik után a várhegy egyik sziklás gerincén ereszkedtünk lefelé - egyenesen a víztározó üzemi területére. Valószínűleg más is járt már ezen az izgi úton, mert a kerítésen nagy lyukat találtunk. Felhívás keringőre? Bemásztam, ellenőrizve, nincsenek-e szabadon kutyák, majd érkezett az egész csapat. Körülnézve láttuk, hogy teljesen üres a terület, távolban magasodott a tározó töltése - innen sokkal magasabbnak tűnt, mint fentről, a várból. A kapu felé indultunk, de a portásfülke is üres volt. Szerencsére a kerítés egy szakaszát kibontották, így a kijutás se ütközött nagy akadályokba.
  Ahogy terveztem, kicsivel a délutáni busz érkezése előtt értünk a buszmegállóba, így rövid várakozás után robogtunk Mátrakeresztes felé - s tényleg jól esett a sör és palacsinta az étterem kertjében.
  Később egy másik úton másztunk fel Ágasvárra - immár a másik oldalról kerülve az Óvár kúpját. Vacsoráig  volt idő befűteni a vízmelegítőbe - gyermekkorunkat idézte a fa tüzelésű bojler.
   A gulyásleves és rizsfelfújt mellé elfogyott pár pohár bor is, tízig beszélgettünk az étkezőben, majd nyugovóra tértünk.

  Már hat előtt besütött a nap az ablakon, nem volt mit tenni. Gyors fürdés, aztán csomagolás még reggeli előtt. Nem indultunk túl korán, ismét fél tíz volt, mire felkerekedtünk. A bécsi virsliket már az első pár száz méteren ledolgoztuk, annyira meredeken emelkedett az út az Ágasvár csúcsára. Később néha sziklás, néha poros úton jártunk, egészen a Newton szikláig hatoltunk előre. Innen - út hiányában a hegy oldalában ereszkedtünk lefelé a Csörgő patak völgyébe.
  A patakban kevés volt a víz, de csodás volt a partvidék. Óránál is hosszabban kerülgettük a köveket - vagy épp másztunk át a több méteres sziklákon. Volt, ahol kicsit eltávolodtunk a medertől, de talán csak azért, hogy aztán a szakadéknyi magasságból a sziklákon lemászva ismét a vízben tocsoghassunk.
  Így értünk ismét, harmadszor, egyenlőre utoljára Mátrakeresztesre, már-már törzsvendégként. Csak röviden időztünk, mert még volt előttünk jócskán. Az "új" sárga jelzés megtréfált, húzós emelkedőn másztunk felfelé egészen addig, amíg már nem hittem, hogy lehet jó az irány. A GPS segítségével nekivágtunk a mezőnek, immár "hazafelé". Mentünk, mendegéltünk, míg egy utat nem találtunk. Ezen folytattuk az utat, de később ezt is fel kellett cserélnünk az úttalanra, mert irányunktól elkanyarodott. Egyszerre ismerőssé vált a vidék, a fák, a lejtők.
  Tavaly már jártunk erre. Széles szekérúton haladtunk Károlytáró felé. AZ út utolsó szakaszán meredeken lejtett az út, összességében kellően fáradtan, "megdolgozva" értünk vissza autóinkhoz. Három csodás nap állt mögöttünk, de elérkezett a búcsú ideje. Mondhatnám, hogy fájó szívvel búcsúztunk, de ez nem lenne igaz. Egyrészt azért, mert kellemes emlékeink nem álltak volna a fájdalommal összhangban, másrészt (és főként) azért, mert 5 nap múlva sokunk már a Bakonyban koptatja az erdő útjait - hisz újabb kalandok várnak ott ránk, és sokan ott leszünk ebből a szuper csapatból is.
  Köszönöm, hogy eljöttetek erre a kirándulásra is, és köszönöm, hogy együtt tölthettük ezt a három napot.

Szólj hozzá!

Címkék: kirándulás erdőtűz ágasvár

A bejegyzés trackback címe:

https://kirandulas.blog.hu/api/trackback/id/tr411100981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.