Adventures Blog

A blog a www.adventures.hu kirándulás szervező oldal blogja. Ingyenes kirándulásokat szervezünk Neked!

És itt található a Fórum

Adventures rajongók

Jelenleg Online

Jelenleg Online

Partnereink...

Racionális döntések 7 fok alatt

2009.06.01. 10:20 Kirándulás

  Lelkes kis csapatunk tizenöt fővel vágott neki a Mátra lábánál Kál-Kápolna vasútállomásról a három naposra tervezett kerékpártúrának. Bár a híres meteorológia jelentések baljós képet festettek a hosszú hétvége időjárásáról, az égre pillantva még látszott remény arra, hogy ebből a szempontból is kellemes hétvégének nézünk elébe.
Előbb síkon tekertünk egészen Verpelétig, majd innen már a Bükk felé fordulva Egerszalók környékén érkeztek az első komolyabb emelkedők. Még nem volt dél, mikor Eger városába érkeztünk, s rögtön a főtér (azaz a Dobó tér) felé vettük az irányt. Gyors választással ültünk be az első étterem teraszára, s utólag bebizonyosodott, hogy nem hoztunk rossz döntést, elfogadható áron kaptunk remek ebédet.
   Szarvaskő felé haladva még mindig nem volt vészes a szintemelkedés, a hatalmas szikla alatt újabb pihenő következett, majd Bélapátfalva felé fordulva immár tényleg emelkedőkön tekertünk előre. Hamarosan előkerültek a rövid ujjú pólók és rövidnadrágok - mert bár nem volt túl meleg, az intenzívebb mozgás gyorsan levetkőztette a csapatot.
   Szilvásvárad előtt csepegni kezdett az eső. Nem nagyon, épp a széle alatt voltunk a felhőnek. Többen az esőkabátért nyúltak, de annyira nem volt vészes a dolog - gyorsan ki tudtunk bringázni a felhő alól, s mire nagyobb fokozatra kapcsolt az áldás, már a Szalajka partján ültünk egy csíkos napernyő alatt. Mivel szállásunk innen már nem volt messze, volt időnk várakozni. Az eső többször újrakezdte, mintha játszott volna velünk, de türelmesen kivártuk, míg megunja. Ezután tekertünk fel a Fátyol vízeséshez, majd még feljebb a forrás irányába - út közben látva több pisztrángos tavat is. Készült pár csoportkép és remek fotó, majd visszagurultunk a patak partján, és folytattuk utunkat Nagyvisnyóra, a következő faluba, ahol a falu szélén volt egy erdei táborban faházas szállásunk.
   Attila ötlete nyomán páran éjszakai tekerésre adták fejüket - mely mint kiderült - durva kerékpártolásba torkollott a majdnem függőleges úton (falon) a Dédestapolcsányi várba. Aki maradt, hamar nyugovóra tért, hiszen fárasztó nap állt mögöttünk, volt mit kipihenni.

A teljs képgalériát itt találod>>

 


  Vasárnap reggel korán könnyű záporra ébredtünk. Hűvös volt, éjszaka többen fáztak a paplan és pokróc alatt is. Lehetett vagy 3 fok hajnalban, ami azért május végén nem jellemző. Az este mégiscsak kieszközölt reggeli után lassan készülődött mindenki - bíztunk benne, hogy javul az idő, de csak még jobban esett. Nem volt mit tenni, indulni kellett. Kilenc órakor vágtunk neki az útnak - először vissza Szilvásváradra - ahol páran inkább a vonatos folytatást választották, mivel meglehetősen esett, - de a többség ennek ellenére is folytatta az utat.
   A Szalajka völgyéből rögtön emelkedővel indult az út, de ezt nagyjából sejtettük előre, hisz a kilencszáz méteres magasság elérése máshogy elég nehéz lett volna :)
   Sajnos épp erre a napra volt időzítve a Bükk kerékpáros maraton versenye is, a mezőny valamivel utánunk indult, s hamarosan utol is ért minket a pár száz vagy inkább ezer kerékpáros, s sokáig közöttük tekertünk, mely minden volt, csak élvezetes nem. Néha motoros kíséret zúgott el 100 decibeles hanggal mellettünk, felfoghatatlan, hogy miért nem lehet halk motorokkal biztosítani egy ilyen rendezvényt, miért kellenek az autók a mezőnybe, stb. Mindegy. Nem volt kellemes a maraton közelsége.
   700 méteres magasság környékén pihentünk meg először. A hőmérő 7 fokot mutatott, a kimelegedett test gyorsan hűlt le a vizes ruhákban. Kicsit muszáj volt várni, mert szétesett a csapat az emelkedőn. Nagyjából ekkor döntöttük el, hogyan folytatódjon a hétvége. Nem láttuk értelmét annak, hogy még egy napot a hidegbe, vizes ruhákba töltsünk Tiszacsegén. Ha láttunk volna esélyt arra, hogy javul az idő, akkor talán, de ennek nyoma sem volt, így megszavaztuk, hogy a Bükk leküzdése után Miskolc felé indulunk, s vonattal hazautazunk.
   Miután a döntés megszületett, tovább tekertünk felfelé, s egészen az Olasz kapu nevű sziklavájat 920 méter magasságáig emelkedve, majd innen gurulva értünk a Jávorkúti elágazáshoz. Itt Gabi, Attila és Zoli elváltak tőlünk, s Eger felé indultak, a megmaradt kilenc fővel tovább gurultunk Nagymező, majd Lillafüred irányába.
   Gurulás közben volt igazán hideg. A kezeink, arcunk kékre fagyott a menetszéltől, a fékek használata is nehézzé vált, pedig szükség volt rájuk, a lefelé vezető út is hosszabb folt fél óránál, s alig vártuk, hogy végre ismét tekerhessünk egy kicsit.
   Lillafüreden épp csak lassítva gurultunk tovább Diósgyőr, majd Miskolc felé. A Tiszai Pályaudvar a város másik felén van, megkerültük hát Miskolcot, ez is legalább fél óra volt, de itt már nem fáztunk annyira, mint az erdőben. A pályaudvaron kicsit kellett nyomozni, hogyan is juthatunk haza, szerencsére két órával később volt egy kerékpárszállítóval ellátott vonat, épp csak ki kellett várni. Megszárítkoztunk, mindenki keresett valami szárazat, s a büfében még forró tea is került.
   A vonaton kényelmesen és melegben utaztunk, s nem bánta senki, hogy egy nappal rövidebbre sikerült a hétvége.
   Így is élményekkel gazdagon, új tapasztalatokkal térhettünk haza, és elhatároztuk, hogy  hamarosan visszalátogatunk a Bükkbe, és megnézünk mindent, amit most nem sikerült. Jó hogy eljöttetek, jó volt veletek bringázni, gyertek máskor is - éljen a Csapat!

 

Szólj hozzá!

Címkék: kerékpár kirándulás bükk bringatúra

A bejegyzés trackback címe:

https://kirandulas.blog.hu/api/trackback/id/tr501156394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.