Virág elaludt, ezért nem tudott jönni - talán ezt a dolgot tudnám negatívumként említeni a mai nappal kapcsolatban, mást nem nagyon...
Nem voltunk vészesen sokan, majdnem húszan. Rutinos volt a társaság, villámgyorsan fent voltunk a silóknál, itt már rendesen havazott. A Rita által hozott Jager gyorsan fogyott, köszönet érte, jól jött. A befagyott tócsák mínusz két fokot sejtettek, kicsit fújt a szél is. Viktor kiládázta magát, ahogy a fotók is tanúsítják, hamarosan ereszkedni kezdtünk lefelé. Átvágtunk az erdőn, visszatértünk a zöld jelzésre, majd kényelmes tempóban haladtunk.
A Fekete-kő fölött favágók dolgoztak, az eldőlő hatalmas fák ágyú-szerű robajjal dőltek a földre. Az erdészek tüze mellett megálltunk pár pillanatra, mielőtt a sziklához értünk volna.
Pilisszentlélek csodás panorámája tárult elénk, közelben Mekszikópuszta házai látszottak. A távolban a Duna, Esztergom és Párkány házai sejlettek át a párás ég alatt. Még itt is esett a hó, a sziklaperem meglehetősen csúszós volt, megindultunk a Pilis-nyereg felé. Az oldalra lejtő út nagyon csúszós volt, lassan botladoztunk. A Vörös úton a SÖRKÖR futóversenybe botlottunk, később egyik frissítőpontjukat is megtaláltuk. Érdekes verseny, nézzétek meg.
Kettő előtt Piliscsévre értünk, megetettük a lovakat almával. Mivel a busz olyan soká' jött volna, - fél ötkor -, ezért egy gyors kocsmalátogatás közben eldöntöttük, hogy átsétálunk a hosszú falun, és a következő vonatot elérve jövünk haza. Ekképp is cselekedtünk, a mézes pálinkától átfűtve pár perccel a vonat előtt befutottunk az állomásra.
Nagyszerű nap volt, remek idővel, remek csapattal. Gyertek máskor is.
