Az idő kegyes, napsütés 10-15 fok közötti hőmérséklet,
mondhatni ragyogó idő, már ha abból indulunk ki milyen
időt jósoltak nekünk.A túra kezdete Vác vasútállomás.
1-2 perc bizonytalanság után meg is találtuk Balázsékat.
Majd sorba jöttek a túrázni vágyó fiatalemberek.
Indulásnál módosult egy picit a terv, buszozás helyett legyalogoltuk az első 5 km-t. Ez onnan jött, hogy végig mért minket a túravezető és látta rajtunk hogy bombaformába vagyunk. Igaza volt.
Elértünk 30-40 perc séta után a hegy aljához, helyileg Gombás nagyfaluba jártunk. Találkoztunk enyhén ittas emberekkel amikor egy vendéglátóipari egység mellett mentünk el, sok szerencsét kívántak nekünk.Majd az első keményebb kaptató, vetkőzés stb...Folytatás a linken...
Beértünk az erdőbe ment a fotózás nagyba. Itt kitérnék egy apró momentumra. Ez most lehet tetszeni fog lehet nem de el kell mondjam ez volt életem első ilyen gyalogtúrája, eddig ilyesmiért nem rajongtam mer unalmasnak tartottam, az első 5 km után ez nem is változott.
Benn az erdőbe haladtunk felfelé, valahogy itt gyorsabbnak tűnt minden, fogytak a km-ek, első nagyobb megállás a hegytető előtt egy gyönyörű kilátó volt, előtte nagyfeszültségű kerítéssel (persze ez nem igaz). Itt mindenki evett-ivott. Majd hogy ne legyen ilyen egyszerű, átgyalogoltunk a hegy túloldalára is. Lejtmenet majd kaptató, totál jó erőben éreztem magam.
Miután kibámészkodtuk magunkat a túloldalon, jöhetett a hegycsúcs meghódítása.
kb. 4 óra lehetett mire felértünk. Itt található egy ilyen nagyobb torony, kicsit Orthanc feeling persze ez fehér és kisebb, és valóság, nem fantasy 
itt időztünk 2-3 percet, egy két túratárs felment a torony tetejére, kiordibálták
magukat. Majd rohanás egy újabb kilátóhoz annak reményébe hogy látjuk a naplementét.
Szerencsénk volt, volt egy pár felhő, így csak részben sikerült a terv első fele.
Jöhetett a jól megérdemelt pihenés, a túra első fele teljesítve. Közbe kezdett sötétedni,
raktunk egy kisebb tüzet, teljesen a szabályok szerint, önnálóan kijelöltünk egy helyet.
Biciklis kolléga is megérkezett. És most jött el a szerepe a lámpáknak. Pihenő végén lámpák fel, teljes sötétségbe irány az erdő. Balu lámpája a fél erdőt bevilágította,
a vadak menekültek amerre láttak.
Mentünk előre, néha bevárás, néha elmenés ki merre látott. Bevallom őszintén itt volt egy kicsi megingásom. Nem szeretnék kritizálni, de szerintem sűrűbben kellett
volna megállni, mer személy szerint én eléggé lemaradtam, és tele volt a nadrágom csokival. 
Volt hogy elhaladtunk egy vadcsapás mellett, aztán volt hogy jobbra-balra egy Raptor mező volt, csak úgy mozogtak a levelek. Útközbe mivel volt emelkedő és lejtő Balu kollégát elhagytuk, csak reménykedni tudtunk hogy hazatalál.
A túra végét már személy szerint vártam, mer a lábam már nemérezte jól magát a cipőbe, úgy mentem mint aki bekakilt. Sikeresen teljesítettük az erdei utat a sötétbe, ami egyszerűen hibátlan volt. Jöhetett a következő kihívás: közúton sötétbe 2 km gyaloglás, szerencsére senkit sem ütöttek el.
Majd megpillantottuk Vác nagyfalu fényeit, és én már felsóhajtottam hogy mindjárt vége.
Kb. negyed óra múlva megérkeztünk a vasútállomás közelébe. Tulajdonképpen itt ért véget a túra. A csapat egyik része még elment a főtérre. A többiek pedig az állomás felé.
Nagyon vártam ezt a pillanatot már. Persze nem azért mer unalmas volt hanem a cipő megtréfált. És még olyan szerencsénk is volt hogy egy úr és egy hölgy, felajánlotta hogy elvisz minket a Nándival hazáig. Ezúton is köszönet mégegyszer. Fél 10-re értem haza, ha jól láttam az órát. Persze így már az esti meséről lemaradtam.
A túráról annyit hogy jóléreztem magam, jó társaság gyűlt össze. Természetesen a túra nem 17 km volt ahogy Balázs eltervezte, hanem kb. a duplája.
Mindenki így számoljon ha legközelebb jön.
Legközelebb is elmegyek persze addig 2-3 hét pihi a lábamnak, gipsz stb... 
Ja és tiszteletem Balu hogy végigtoltad a távot, ez nemvolt mindennapi
Üdvözlet
Gáborka
