Adventures - Ingyenes kirándulások

Az indulásunk - mint minden kezdet - kissé nehézkes volt, de természetesen megoldódott. Az első autó reggel kelt útra, mi pedig éjszaka. Az út 12-14 óra, időjárástól, látási viszonyoktól és persze a tolongó kamionok számától függően.

Az éjszakai utazásról röviden: két sofőr váltva, sötét, eső, helyenként köd. Szóval talán nem a legideálisabb körülmény de szerencsésen hazaértünk reggelre. A hajnalt a Hargitán élvezhettük: tisztuló ég, felszálló pára és valami tökéletesen üdítő levegő. Talán a tisztasága miatt, talán az otthon illata.
Lajosék keresztalja már 6-kor indult Csíkszentimréről, így mi már útközben találkoztunk velük. Csíkszentkirály templománál gyors cipőváltással csatlakoztunk az ottaniakhoz. Indulás Csíksomlyóra. Elöl a plébános, utánuk a hívek és a rezesbanda. 15 km gyalog, eső, beton. Senki nem csügged. Az emberek beszélgetnek, énekelnek, egymásra találnak. A menet egyre hosszabbodik. Szeredába beérve már mindenhol embertömeg hömpölyög az utcákon. Lassú a haladás de senki nem siet.
A kegytemplom előtt elmenve irány a Nyereg. Tömör sorban kígyóznak a hívek - velünk együtt. A környező dombokon is mindenhol emberek. Mennek, araszolnak fölfelé. Folyamatos a zarándokok érkezése. Hogy hol kezdődött a szertartás nem tudom, de Csaba testvér szavait síri csöndben hallgatja a nép. Mi is. Figyelünk.
Aztán Himnuszok és szakad az eső. Aztán eláll az eső. Indulás vissza. Ismét 15 km. Ki erre, ki arra de estére meglett mindenki.

Másnap kényelmes ébredés után indulás Szovátára. Útközben Farkaslakán megállunk és megtiszteljük Tamási Áron síremlékét. Majd egy szinte kötelező megálló Korondon .
Aztán már a Medve tó és környéke. Nagyon szép, rendezett kisváros fogad minket. Andi és Józsi a fürdés mellett voksolnak mi elmegyünk sarat dagasztani. Sósziklákat csodálni.
Szállásunk aznap a Dévai Szent Ferenc alapítvány szovátai árvaházának kertje. Vittünk egy kis "segítséget" az ottaniaknak. A gyerekek valami csodálatosak voltak! A kezdeti félszeg kíváncsiságuk hamar átcsapott csacsogásba, ölelésbe. A sátorállításunk pedig egyszerűen világszám lett a számukra. A képek talán valamit visszaadnak a hangulatból, de az ottani nevetést, sikítozást nem adják vissza. Mi azt már megőrizzük magunkban.

Másnap reggel hétkor indulunk. Fájó szívvel hagyjuk magunk mögött Székelyföldet.
Torda előtt szétválunk. Andiék hasadékot mennek nézni, mi Kolozsvárt.
Kolozsváron a Szent Mihály templom és Mátyás király elbarikádozott szobra után felkutattuk a Házsongárdi temető. Azt, mely annyi magyarnak a nyughelye: Apáczai, Brassai, Reményik, a Bethlen grófok és még sorolhatnám. De inkább nézzétek meg Ti is.

Az út hazának is hosszú volt. Mondhatni ugyanolyan hosszú .
Ami engem illet, nem vagyok vallásos de hiszek. Úgy gondolom Csíksomlyó lelkülete nagyon sok pozitív dolgot adott. Feltöltött testileg, lelkileg. Ha nem is vagy hithű vallásos, akkor is megragad a hely varázsa, érezni lehet az ott megfordult lelkek energiáját, nyugalmát.
És hogy Lacit idézzem: Nem tudom eldönteni hogy hazajöttem, vagy hazamennék!

Nekem mindenesetre megérte és örülök, hogy megismerhettelek Titeket is: Andi, Józsi és Adri. És örülök, hogy megoszthattuk egymással ezt a pár napot.