Nem tudom, ki mit várt a mai naptól - szép időt, szép tájakat, markáns emelkedőket vagy könnyfakasztó gurulást - de ez mind-mind belefért kirándulásunkba. Ez mind, és még sok minden más is...
Szemtelenség lenne részemről azt állítani, hogy korán reggel találkoztunk a vonatnál, hisz a sok résztvevő okán két csoportra osztott és utaztatott csapatok közül jómagam a másodikba, a 7 órás csoportba tartoztam - nem úgy az igazán korai, 6 órás csapat - egyszóval ha nem is nagyon korán, de azért elég korán találkoztunk a Margit híd lábánál és utaztunk Esztergomba. Itt találkoztunk a korábbi csapattal, akik már Dorogtól tekerve közelítettek, s voltak csatlakozók más irányokból is. Egyesülve keltünk útra, hogy Táton át tekerjünk első lépésként Péliföldszentkereszre.
Itt rövidebb pihenő következett a Macsak presszó előtt, kivettük részünket a jó kis békebeli hamburgerből. Már a Gerecse lankáit koptattuk, de hamarosan igazi erdészeti út következett. A terv szerinti első földutas szakasz nem tűnt járhatónak, ezért kis kerülővel maradtunk a műuton, de hamarosan Pusztamarót felé fordulva durvább, murvás-köves útra váltottunk. Volt pár húzósabb emelkedő, kicsit szét is csúszott a csapat. A sor eleje - kihasználva előnyét - az erdőben medvehagyma gyűjtésbe kezdett, ez alatt mindenki beérte a csapatot.
Pusztamarót után sorompóval elzárt erdei útra értünk, mely egyrészt jó minőségben volt burkolva, másrészt végestelen végig lejtett, azaz egészen Bikolpusztáig. Nagy gurulás vette kezdetét, élveztük a sebességet. Bikolpusztánál Tardos felé fordultunk, s a Malomvölgyi tóig meg sem álltunk, ahol ismét hosszabb pihenőt és ebédszünetet tartottunk.
Fél kettő felé álltunk tovább, elsőként Tardostól Vértestolna felé tartva. Itt a csapat vállalósabb fele elhatározta, hogy hazatekernek Pestre, mert nincs kedvük vonatozni. Én egyet értettem velük, de nem tekertem, csak érzékeny búcsút vettünk, s megvártuk, míg eltűnnek a kanyarban. Mi is változtattunk tervünkön, nem erdei úton tekertünk Tatabányára, hanem Tata felé fordultunk, s pár újabb kemény emelkedőt legyűrve hamarosan Agostyán felé gurultunk.
Újabb félelmetes gurulás következett, ha nem csak 40-el lehetne bringázni, akkor akár 66-ot is mutathatott volna az óra, de hát ez tilos... Hamarosan az Öreg-tó partján ettük a fagyit. Később a tavat félig kerülve indultunk Tbánya felé. Mikor ide értünk, akkor tartott a másik csapat Zsámbékon, (a harmadik defektet javítva ugyanazon a bringán), és körülbelül egy időben érkezhettünk Budapestre.
Nem tartottam létszámlálást, de kb 40-en lehettünk. Köszönöm, hogy eljöttetek, nem ilyedtetek meg a pénteki időjárástól, a szombat hajnali párás időtől, a korai keléstől, és úgy általában - hogy eljöttetek.
Mint tudjátok, mindig szeretettel túrázom, bringázok Veletek. Gyertek el bármikor, és örüljünk mindannak, amit közösen, de önerőből küzdünk le - legyen az szikla, meredek út, szakadó eső vagy derékig érő hó. Mindegy, ilyen csapatban teljesen mindegy. Köszönöm.
