Végre...gondoltuk sokan. Elérkezett az idő (nem, nem időjárás, arról később)) és megkezdődött az Adventures Túraklub valamint sok résztvevő első alpesi kalandja.
Pénteken rugalmas indulás ütemezéssel a csapat jó része elindult Sopron felé. Két autó még világosban megérkezett. Rövid nézelődés a szállás melletti kilátóból, a Taródi vár kívülről fényképezése (pont bezárt). Közben hol szemerkélő eső, hol jégeső verte a szélvédőt.
Estére a további két autó is megérkezett legénységével. Ekkor ért pár meglepetés, beszélgetés közben kiderült, voltak akik nem vették komolyan a többszöri figyelmeztetést, kérést. Elindultak félcipőben, kabát, pulóver, kamásli nélkül, egy esernyővel az Alpokba. Napok óta tudtuk, -3 C és hózápor várható. Sajnos 3 résztvevőtől szombat reggel búcsút vettünk, az ők és a csapat érdekében.
A szombati indulásnál találkoztunk az Adventures csapat 5. autójával akik egyénileg jöttek reggel, és valahogy el is tűntek mire indultunk. Hogy meggondolták-e magukat, vagy autópályán igyekeztek a célok felé....máig rejtély. Az utasok újraosztása után maradtunk 3 autóval, -11 fő- így alkotva az Adventures csapatot. Itt egyesült a két túrakör is. Ekkorra már megvolt a döntés, megfordítjuk az útvonalat. Nincs értelme szakadó hóban a Schneeberg megmászásának. Elsődleges célunk ekkor a Medve-szurdok lett. 6 autóval, 20 fővel vágtunk neki. Máig hihetetlen módon, a közel 200 km-en, rengeteg falun áthajtva, mind a 6 autó együtt ért célba. Mixnitzbe érkezve rögvest nekifutottunk a szurdoknak. Azt gondoltuk az égiek is velünk vannak, eső semmi... Azonban ahogy közeledtünk a felhők felé, egyre jobban éreztük a párát :) ami később szakadó esővé nőtte ki magát. A szurdok ebben a zord időben is csodálatos volt..nehéz lenne írni, visszaadni az élményt. Már itt, szinte mindenki mondta, visszajövünk augusztusban. Remek időzítéssel feltűnt egy menedékház. Kedves helybéli tűzzel, asztallal fogadott bennünket. Melegedtünk, ettünk és jókat nevetgéltünk.
Igazából senkin nem látszott, hogy zavarná az eső. Lassan szedelőzködtünk, indultunk tovább a kitudja hány ezredik látrafokot megmászni. Nem sokkal később felértünk aznapi utunk csúcsára, feljebb nem igazán volt kedvünk, időnk már mászni. 1209 m-en voltunk, egy nemjuteszembehüttéhez érve, az eső átváltott hózáporrá, ami kitartott jó ideig, míg mi bent teáztunk, száradtunk. Mikor lanyhulni kezdett a hózápor, elindultunk lefelé az autókhoz, igaz más az út mint a szurdok, de csodaszép volt ez is.
Visszaérve a parkolóba a csapat pontosan ketté vált. 10 fő az erdei tábortüzes sátrazást választotta, .jpg)
10-en pedig elindultunk Bruck an der Mur felé a szállásunkra. Nem is említettem az utakat, csodaszép alpesi tájakon jöttünk, keskeny de nagyon jó állapotú utakon, nem győztük kapkodni fejünket a sok szépséget lesve. A szállás felé is egy keskeny, kanyargós úton haladtunk a Mur mellett, ami történetesen a Graz felé vezető kerékpárút is volt. (ekkor kezdett érlelődni a gondolat, jövünk bringázni is ide, talán jövőre!!! ) A campingben inkább a faházas elhelyezést választottuk, vizesen, esőben nem akartunk sátrat verni bontani. Bekajáltunk a hozott, főleg tésztás kajákból, jól esett a forró táplálék.
Korán reggel ébredtünk vasárnap, nem éppen fitten, de lelkesen nekivágtunk a 120 km-nek vissza a Schneeberg felé. Nem sokkal később már három csapatra bomlott a társaság. Úgye 1. csapat a sátrazók, akik egy csodálatos fenyőerdőben töltötték az éjszakát, tábortűzzel, énekszóval. A faházas csapat is ketté vált útközben. Mi két autóval (Bence és Anett vezetésével) a tegnapi úton haladva Semmering felé.
A Semmeringen átkelve hihetetlen látvány tárult elénk. Mögöttünk az esőfelhős ég, előttünk a csodálatos, napfényes, hótól vakító hegycsúcs.
.jpg)
Nem tudom elmondani, bizonyára mindenki érzett már hasonlót...szinte vibrált a levegő körülöttünk, teljesen bezsongtunk. Éreztük a napsugarak erejét, élveztük a látványt...
Csilláék a Rax felől közelítették meg Puchberget. Útközben -megint szinte hihetetlen- belefutottak az 1. csapatba és együtt értek be Losenheimbe, ahol mi már vártuk őket. ( itt most le a kalappal valamennyi autós résztvevő előtt, 800 km-en ilyen öszhangot...telefonok nélkül, gratulálok!) Innen kezdődött az igazi cél, a csúcs meghódítása. Illetve kezdődött volna... Felpillantva a gerincre, azt láttuk csupa hó minden, lehet jeges is... Nem vállaltuk azt az útirányt, elindultunk a visszafelé szánt útnak. Rögtön az elején kapaszkodás...1 km-en 400 m emelkedtünk a sípálya gyilkos kaptatóján. Az Edelweishütte forrásánál rövid pihenő és indulás tovább. Erdei, majd erdészeti, majd ismét erdei utakon haladtunk felfelé. Sajnos kicsit kényelmesre vettük a tempót, (ezt később nagyon megbántuk) Lassan elértük a havazás magasságát....innen fokozatosan emelkedett a hómennyiség. Néhol akár 50 cm is elérte.
A kilátás, panoráma végig csodálatos volt, ragyogó napsütés, szikrázó hó..mi kell még május végén? Beigazolódott döntésünk az útvonal fordításról. A hegyi sátorhely közelében a csapat ismét ketté vált. A Turulosok hazafelé indultak, velük tartott közülünk is három leányzó. Maradtunk nyolcan, akik úgy döntöttek, amíg lehet felfelé törnek. Megegyeztünk, kb. 15 óráig nyomulunk felfelé ameddig csak lehet.
Végül is ez nagyjából 1800-1850 m-ig sikerült, itt az erős szél dacára megünnepeltük Kitty szülinapját, elfogyasztottuk a csúcs csokikat és a pezsgőt. Visszafelé szinte megállás nélkül tettük meg az utat, az Edelweishütében ki ki igénye szerint bedobott egy krigli tejet illetve sert :) Egyöntetű döntéssel leszögeztük...jövünk nemsokára vissza Virággal és Katival, valamint talán azokkal is akik most kimaradtak ebből a csapatból.
Elnézést ha nem tudom visszaadni mind azt a szépséget, mámort amit láttunk éreztünk...nem vagyok a szavak embere. Nézzétek meg a fotókat, videókat....igaz, azok sem fogják éreztetni Veled azt amit mi éreztünk ott, a zuhogó eső, záporozó hó, süvítő szél ellenére....vagy tán éppen ezek miatt!!!
Bizom benne, Veled is találkozunk, megosztjuk ezt az élményt, ha nem a következőn, akkor utána.
Köszönöm mindenkinek, hogy velem tartott, csak így volt az igazi!
