Általános tudnivalók...
Aki gyakran - szerencsés esetben évente többször is - síel nagy síterepeken, az nyugodtan átlépheti az alább olvasható eszmefuttatást, mert valószínűleg sok újat nem tudok mondani. Mindazonáltal néhány apró tapasztalatot szeretnék közreadni, hátha van benne valami használható.
Utazás, csomagok...
Franciaország - erre szeretnék csak szorítkozni, hisz idén ide utazunk - messze van. Ez persze közhely, de mint olyan, igaz. Nagyon messze. Hogy mennyire, ez igazából a buszos utazás alatt derül csak ki igazán. Buszunk késő délután, vagy inkább este startol Budapestről, általában a Felvonulási (56-osok tere) teréről. Nagykanizsa érintésével Olaszországon át utazunk egészen a célállomásig, Les Orres-ig. Ha nem sikerült az irodának megtölteni a buszt, akkor előfordul, hogy út közben még Brinaconban vagy Puy St. Vincent-ben is kirakunk utasokat.
A buszba praktikusan kell a csomagokat elhelyezni. Ha a fentiek szerint több helyen megállunk, akkor a korábban kiszállók csomagjai kerülnek kívülre. Személyenként egy nagy táska elhelyezése lehetséges, szerencsére ennek mérete nincs korlátozva, azonban - ahogy később olvasható majd, - célszerű ésszel pakolni. A sílécek számára külön tároló szokott lenni. Biztonsági okból a busz a poggyászteret út közben NEM NYITJA KI, azaz csak az út végén lehet oda benyúlni. Ezért lehet egy kisebb méretű táskát felvinni az utastérbe, de javaslom, hogy csak tényleg szükséges dolgokat hozz magaddal.
A buszos utazás fárasztó. A busz négy óránként meg-meg áll, ez gyakorlatilag az autópálya melletti benzinkutak parkolójában történik - ahol már várják az arra tévedt utazókat. Az árak meglehetősen magasak, viszont semmi olyat nem kapni, amit vinni ne lehetne, de ettől függetlenül tényleg jól esik egy kávé vagy tea, ahol van ilyen. Néhol még meleg étel is belefér a 20-30 perces pihenőbe, de persze ez is elég drága.
A buszon nagyon kicsi a hely. A lábat sehogy nem lehet kényelmesen elhelyezni, nemhogy különféle csomagokat. Általánosan igaz, hogy a fedélzetre csak a tényleg szükséges holmikat vigyük fel, ez általában egy üveg víz, néhány szendvics, esetleg gyümölcs. Üdítőket nem nagyon javaslok senkinek, egyrészt mert nem egészséges, másrészt valahogy a gyomorsav túltengését okozzák utazás alatt, ami aztán igazán kellemetlen tud lenni - persze ez saját tapasztalat.
Az alvás igen kényelmetlen a kis hely és az ülő pozíció miatt, de azért általában szokott sikerülni hosszabb rövidebb időre. Nagy segítség egy felfújható nyakpárna vagy hasonló kispárna is. A kávé túlzott fogyasztását a gyomorsav miatt szintén nem javaslom, még ha csábító lehetőség is. Általában egy-két DVD filmet le szoktak vetíteni az út alatt, én még egyet se tudtam végignézni, nekem a legjobb altató egy lagymatag kis film, de akinek van olyan kedvence, amit megnézetne másokkal is, az nyugodtan hozza el a DVD-t, és meg fogjuk nézni, van erre lehetőség.
Általában az út utolsó órái a legnehezebbek. Kanyargós szerpentinen érkezünk az 1800 méter magasan fekvő faluba, mindenkinek épp elege van mindenből eddigre. Nem ritka a délután négy órás érkezés, azaz majd 24 órája ülünk a buszban eddigre. Álmos, fáradt, elcsigázott a csapat. A busz a szállástól néhány száz méterre tud csak megállni, innen gyalog kell a felszerelést elcipelni a hotelig. Ha másért nem ezért érdemes ésszerűen összeállítani a felszerelést.
Persze a szobák elfoglalása sem egyszerű, van, hogy fél óra is eltelik, mire mindenki hozzájut a kulcsához - rajtunk kívül még közel 3000 ember érkezik a turnussal Les Orresba síelni. A szobák és fekhelyek elosztása után még van, hogy intézni kell ezt-azt - nincs elég pokróc, stb - és jól esik végre asztal mellett enni valamit vacsorára.
Át kell venni a csoport síbérleteit, hisz reggel 9-kor már síelni kell! Az alvással az első este nincs soha probléma, főleg ha iszunk egy áldomást a szerencsés megérkezésre.
A következő részben egyrészt a biztosításról fogok írni, de kitérünk az ajánlott felszerelések listájára is. Várhatóan néhány héten belül...
